https://garainyh.hu/garainyh/elemozsia.html

LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

 „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17)

Húsvét ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli s heti igéi Isten első és új teremtéséért; a Szentlélekben való örömre bátorítanak. Jubilate! „Örvendj, egész föld, az Istennek!” (Zsolt 66,1) Az Úr Jézus, feltámadásával örökkévaló örömöt szerzett népének s részesít győzelmében: ujjongjatok! „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! / Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel! / Vigadozva járuljatok színe elé!” (GyLK 739,1) Heti igénkről, dr. Luther így tanít: „A keresztyén ember új teremtés, Isten újjáalkotott műve. S már e földön elkezdi jövendő életét, amelyet most még csak hitében hordoz, de amely egykor teljessé és nyilvánvalóvá lesz.” Pál az Areopágoszon a feltámadásról s az ismeretlen Istenről beszél; aki „most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” (ApCsel 17,30) Jézus hatszor (!) kéri önkijelentése indoklásában: maradjatok meg „énbennem”! „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. – Ha megmaradtok énbennem, és… akkor… – Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” (Jn 15,1–8) A Szentírás első lapjairól ismerhetjük meg a világ teremtésének történetét: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” Az első napon: elválasztotta „Isten a világosságot a sötétségtől.” (1Móz 1,1.4) A második nap: „elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől.” (1Móz 1,7) A harmadik nap: „elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. Hajtott a föld növényeket: különféle füveket és gyümölcstermő fákat.” (1Móz 1,10.12) A negyedik nap: „megalkotta Isten a két nagy világító testet és a csillagokat.” (1Móz 1,16) Az ötödik nap: „megteremtette Isten a nagy víziállatokat, különféle úszó élőlényeket és madarakat.” (1Móz 1,21) A hatodik nap: „megalkotta Isten a különféle vadállatokat, jószágokat és csúszómászókat. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (1Móz 1,25.27.28.31) „A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.” (1Móz 2,2.3) „Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! / Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, / Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, / Véled az Úr van!” (EÉ 460,6) G. A.

LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!” (Zsolt 98,1a)

Húsvét ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli és heti igéi erre ösztönöznek: Cantate! „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” (GyLK 737) Isten csodálatosan cselekedett: énekeljetek! S az Úr Jézust, a halálon aratott győzelméért új énekkel dicsőítsük! „Jó dolog az Urat dicsérni, és éneket zengeni a te nevednek, ó, felséges!” (Zsolt 92,2; LK) Akik felöltözték az új embert, azokat így bátorítja Pál: „Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol 3,16) Jézus bevonulásakor; „a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” (Lk 19,37–38) Mózes és Mirjám hálaadó éneke azonos tartalmú volt: „Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett.” (2Móz 15,1.21) „És valahányszor Istennek az a szelleme megszállta Sault, fogta Dávid a lantot, és játszott rajta valamit. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, a gonosz szellem pedig eltávozott tőle.” (1Sám 16,23) Dr. Luther így vall: „Isten egyik leggyönyörűbb s legdicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a Sátán; mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember. Mint Saul királynál látjuk, elűzi a szomorúság lelkét.” Pál, nem akart mások munkaterületén működni: „Ezért úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek, hanem amint meg van írva: »Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik.«” (Róm 15,20–21; lásd Ézs 52,15) És a nyelveken szólásról s a prófétálásról ez a véleménye: „Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. – De a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.” (1Kor 14,15.19) János, láthatta és hallhatta a mennyben, Isten trónjánál a mennyei lények dicsőítő, új énekét: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen!” (Jel 5,12–14) Péter vallástétele e földön „prózában” hangzott el: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,68–69; lásd 6,63 és 10,36) „Őt, Isten Bárányát zengi új énekem, / Őt áldja megváltott életem.” (EÉ 386,3) G. A.

LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

„Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” (Zsolt 66,20)

Húsvét ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az imádkozó és az Úrra néző gyülekezetet tanácsolják: Rogate! „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thessz 5,17) Isten Krisztusért meghallgat: imádkozzatok; mert ez a lélek lélegzetvétele! Jézus esedezik érettünk. „Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről, a világosság Atyjától száll alá…” (Jak 1,17; LK) „Közel van az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki igazán hívja őt.” (GyLK 775,11) Az Úr Jézus így bátorítja tanítványait: „kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik.” (Lk 11,9–10) „Az imádság egyesegyedül a hit műve, ezért imádkozni csak a keresztyén ember tud. Isten parancsolta, hogy Krisztus nevében imádkozzunk és Ő meghallgatást ígért az ilyen imádságra.” – bátorít Luther. S Pál arra kér „mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt.” (1Tim 2,1.3) Jézus sok beteget meggyógyított, ám: „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” (Mk 1,35) S ő tanítványainak azért mondja el a hamis bíróról szóló példázatát, „hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? (Lk 18,1.7) A tisztátalan lelket tanítványai nem tudták kiűzni a megszállott fiúból. Jézus ráparancsolt s az kiment belőle. „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” (Mk 9,29) Feltámadása után negyven nappal, Jézus megáldotta tanítványait. „És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.” (Lk 24,51) „Szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták:” (ApCsel 1,9–11) „Galileabeli férfiak, mit néztek az ég felé? Ez Jézus, ki felvitetett tőletek a mennybe, ekképpen jő el ítéletre.” (GyLK 708) Ő előre kijelentette: „ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) „Nézzünk fel Jézusra!” (Zsid 12,2; LK) Ő Isten jobbjára ült; közbenjár egyházáért! S Pilátus kérdésére így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. De az én országom nem innen való.” (Jn 18,37.36) János láthatta s hallhatta a mennyben, ahogy az élőlények s a vének Istent dicsőítik: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten! Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom…” (Jel 4,8.11) „Kik itt neved dicsérik, (…) / Örök életre nékik / Hajlékod nyitva áll.” (EÉ 514,4) G. A.

LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

Jézus Krisztus mondja: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”

(Jn 12,32)

Húsvét ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a földön szolgáló gyülekezetet bátorítják: Isten meghallgatja erőtlen népe kiáltását! Jézus nem hagyta magára egyházát, hanem Isten jobbján szüntelenül közbenjár érte. Exaudi! „Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!” (Zsolt 27,7) „Az Úr gazdagon megáld mindenkit, aki őt segítségül hívja.” (Róm 10,12; LK) „A Szentlélek önnönmaga tanúságot tesz majd arról a mi lelkünkkel, hogy az Isten fiai vagyunk.” (GyLK 687) Jézus, megígérte a Szentlelket övéinek: „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” (Jn 16,7; lásd 15,26) Pál azért könyörög az Atyához, „hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által… és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét.” (Ef 3,17–19) Isten megígérte választott népe hazatérését: „Összegyűjtelek benneteket… és összeszedlek… és nektek adom Izráel földjét. Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük.” (Ez 11,17.19) A szeretet apostola a lelkek megvizsgálására figyelmeztet; „mert sok hamis próféta jött el a világba. Amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Mi Istentől valók vagyunk…” (1Jn 4,1.2.6) Az Ószövetség evangélistája boldog jövendőről prófétál: „Végül kiárad ránk a lélek a magasból. A pusztában is jog lakik. Az igazság békét teremt. Békés hajlékban lakik majd a népem…” (Ézs 32,15–18) Jézus mennybemenetele után Péter így szólt; Júdás helyett: „Szükséges tehát, hogy még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának. Ekkor kijelöltek kettőt és imádkoztak. Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.” (ApCsel 1,21–26) Pünkösd böjtjében, Pál imádságában kéri: „a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok…” (Ef 1,17–18) Isten, Krisztust mindenek fölé emelte! S ő búcsubeszédében megígérte: „azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Ő engem fog dicsőíteni. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem.” (Jn 16,13.14.8–9) „Tehát üdvösségünk is, kárhozatunk is azon fordul meg, hogy hiszünk-e Krisztusban, vagy sem. Krisztuson kívül minden kárhozatos és elveszett, Krisztusban viszont minden jó és üdvösséges” – vallja Luther dr. „Krisztus, ki híveidnek / Küldtél mennyből Szentlelket, / Öntsd ki Lelked reánk is, / Hogy általa igédben / Ismerhessünk meg téged!” (EÉ 233,2) Jövel, Szentlélek Úristen! G. A.